Sötét méhedben egy szem
forog, az éjszakában felém
mozog: lát.
Valóságom kívül hordom,
odabent nekem csak gyomrom
van: süket éj.
Gyermek szava, lélek száll,
fölöttünk repülő madár földet
ér: húzza nehézkedés.
Kapu vagy, kulcsra nyíló
vágyakozás, meztelen takaró,
követelés, állandó visszakozás,
öntudatlan mindenség, mint
a szem, olyan tág, mint
szőke mezőben rejtező napsugár,
levelek közt átszűrődő ezernyi
fény-nyaláb: napfonatod.
Passzív rezisztencia
nem vagy itt hogy elmondjam
kételyem hontalan-hasztalan
vágyamat mutassam
kiszáradt medrű gondolat
bűntudattal teli testünk
kielégítetlen gyerekes panasza
csak birtokolni tud és akar
létrán jutni mennybe vagy
egyenesen előre gyalog
simán átgázol rajtad míg
te teljesen zárt maradsz
már azt sem tudom vágyok-e
önmagunkat kinevetem benned
passzív a rezisztencia
Szex: film
A test emlékezik.
Megmarad kéjbe fájó képe
belső tájaimnak, tekintetem melled
pásztázza, hasad, ágyékod, hátra
vetetted fejed, föl-le emelkedsz
rajtam egyre lassabban vagy egyre
gyorsabban, de minden csak áll:
szemem mögött látomás, gyönyör
ki- és beáradás a teljes összeolvadás,
a pillanat, szemhéj-kivetítőn mozi,
auto-erogén illúzió a vágy.
Angyali üdvözlet
Kompjúterbe írt szentség
elszállt szavad, visszarepült kiber-
éteren át a fejtetőre állított
másvilág, a második halál ásító
szája a mennyország kapuja,
szőrös csoda, óceán fölött át-
ívelő kondenzcsík-fallosz.
Légies az egész, új dimenziót
sejtető. Nem fejthetem meg
szexusom, a vér zubogása
titkos járatokon belém suttogja
emlékeit. Ha ez így megy tovább,
megsüketülök. Színes arcaitokba
menekülök az érintéstől, mely
elszökött egyszer régen, túl a
megszokott hétköznapokon.
Reggel van, de bennetek este,
álom sötétje motoszkál vér-
ereitekben, míg engem fenntart
az álmatlanság, teával ébresztem
a napot. Röppályája eltolódott,
mégis helyreigazítják láthatatlan
kezek, és tévedéstől lucskos
fejeinkre áldást hintenek.
Léthé vizein
A szerelemről semmit sem tudok.
De mindent megoldani akarok.
Hajadat a tenger szele fújja,
Tekinteted vágyaimnak foglya.
Emlékezek éjszakának mélyén.
Rád gondolnék, de nem lehet, félvén,
Hogy elutasítsz és nem lesz sehol helye
Gyönyörnek, míg arat a gyengék kételye.
Minden embert integrálok benned.
Idegent, szeretőt, barátot, ellent.
Látomás vagy. A feledés: folyó,
Alattunk ring az egyetlen hajó,
Mely múltakon és álmokon átvezet.
Szexuális forradalom
Lesz-e számomra nyugalom,
gyomrot emésztő fájás emléke
nélküli nyár? Mert bizalmam
egyre csökkent – régen volt –,
azt hittem beteg vagy, gyógyírt
keresel láthatatlan sebre,
hol a lélek majdnem kifolyt.
Egyetlen szeretőként sokakban
folytatódtam általad. Bolgár
lettem, majd libanoni arab, aki
megvert. Az állat bújik ki
belőlünk vagy valaki más?
Lányod tekintete kérdez: hol
van ő, az angol?
Sötét bőrödön átüt a panasz,
gyermekem, még szolga vagy
és rabszolga vagyok én, bár
szabadnak hittem magam,
és a szerelmet eloldoztam,
kötelékeit megoldottam, de
galambom hollók és varjak
martaléka lett. Anyám, anyám,
Istenem, mi történt veled?!
Közeltávol
Messzire kívánlak néha,
csak annyira, hogy
tisztán láthassuk egymást.
Nagyon hiányoztál tegnap,
nem is voltam magamnál,
hogy nem voltam veled.
Aztán megláttam arcod,
majd az egész alakod
feltűnt a horizonton,
és ahogy közeledtél,
az ajkad egyetlen szót
ismételt. Meghallottam.
1994 – 2007. Budapest
Ábránd
Délután
Lámpa a falon, és képek.
Kikapcsolt TV a tükör,
benne ágy, rajta a vágy
alszik. További képek.
Párizsi és belga emlék,
cserepes pálma. Függöny.
Este
Nem tudom a neved. Hol laksz?
A gondolatban, hol megszülettél.
Vágy a tett után, vagy a vágy
után a tett. A létezés boltívei.
Ami megtörtént, hozzád kapcsolom.
Lépcsőház sötétje választ el minket.
1998 – 2007. Budapest
Veled fekszem és kelek,
évek múlnak, fölébredek.
Reggel, majd újra este,
szeretkezés lélegzete.
Hozzád hajt a vágy,
beszélgetős éjszakák.
A közös étel, borban
a gyöngy, korban.
Templompárkány, ablak,
két karomban tartlak.
Mint megtestesült ima,
omlunk Isten karjaiba.